Az első lap

2012 április 21. | Szerző: kutas_karolina@msn.com |

Néhány évvel ezelőtt kaptam egy nagy ajándékot az apámtól. Életre szóló hatása volt, és bárhogy is gondolkodom, azóta is csak kevés dolog volt képes túltenni az ajándékon- vagy inkább áldáson. Pedig csak azt tette, amit nyiladozó kíváncsiságom láttán a szíve diktált- megtanított olvasni.
Az első könyvek óta pedig már nincs megállás. Nem tudom felidézni, mik is lehettek a legelső írások, amiken túltettem magam, de bevillanik egy-egy kép, amint Fekete Istvány: Kele című könyvét olvasom, vagy a körzeti könyvtár gyerekrészlegén kutakodom, vagy éppen kiverem a hisztit egy könyvesboltban, mert nekem, ahogy másnak egy baba, vagy építőjáték, ott és akkor pontosan az a könyv kell…

 

Volt néhány év, amikor nem tartottam olyan fontosnak az olvasást. Túlságosan elfoglaltam magam mindenféle tennivalókkal és jól megvoltam a passzívan bejutó információkkal, de szerencsére az utóbbi években ez ismét nagyot változott. Ugyan teljesen soha nem adtam fel azt a szenvedélyemet, hogy belefeledkezzem egy-egy könyvbe, de elég volt évente néhány kötet a kedvenc íróimtól, vagy éppen azok a könyvek, amik a főiskolai tanulmányomhoz kellettek, nem is igyekeztem, hogy több írásra juthasson időm és energiám.

Mostanában újra sok könyvet forgatok- teljesen másokat, mint eddig. Tudattalanul, akaratlanul nagyot változott az érdeklődésem. Az tény, hogy soha nem tartottam magam egy zseniális érdeklődésű olvasónak. Igaz, nagyon szeretem Jókai, Mikszáth, Móricz írásait és végtelen rajongás fűz Fekete István regényeihez, de soha nem olvastam még Márait, Wass Albertet, Coelho-tól is pedig egyetlen könyv, a 11 perc ismert számomra.
Ne gondold, hogy erre büszke vagyok. Egyszerűen még nem értem el oda, hogy ismerni akarjam őket- ez számomra nem értéktelenségük, hanem az én érdeklődésem aktuális fejlettségének bizonyítéka.  Biztos vagyok benne, hogy lesz majd idő, amikor ők és én ismerősök leszünk.

Azok a könyvek, amiket mostanában forgatok, az utóbbi három év hatására fordultak meg a kezemben. Három évvel ezelőtt egy ismerős ajánlatára ugyanis elindultam a közvetlen értékesítés és a hálózatépítés, kapcsolatépítés világában. Ezzel együtt érdeklődésem a nagyobb közösségi oldalakra vitt, ahol legnagyobb szerencsémre olyan értékes emberi kapcsolatokat találtam, amelyek nagyban segítségemre voltak személyiségem fejlődésében. Több ott szerzett ismerősöm néha közvetetten, néha személyre szólóan támogatott, bátorított és vitt előre egy úton, amit öntudatlanul is sok éve kerestem.

 

Így most leginkább személyiségfejlesztő és / vagy spirituális könyveket olvasok, karöltve a kapcsolati marketingről szóló írásokkal. Nem állítom, hogy neked vagy bárkinek ezt kell olvasnia, hogy élete boldogabbá váljon, de a bennük található gondolatok maximálisan fellelkesítenek, ötleteket adnak, kinyitnak bennem egy ajtót és ezt jól esik tovább adni. Ha pedig soraim hatására a bennük említett könyveket te is kezedbe veszed azzal valakinek nagy hasznára válhatsz: magadnak. Legyen szép napod!